A polgári perben a felek az állításaikat többféle bizonyítékkal támaszthatják alá. Ezek egyike a tanúvallomás. Erre mindig a fél tesz indítványt, s a bíróság dönt arról, hogy meg kívánja-e hallgatni az indítványozott tanút. S itt szokott jönni a káosz.
A legtöbben ugyanis úgy vannak vele, hogy ők nem akarnak tanúként szerepelni, ők ki akarnak maradni a felek jogvitájából. El kell keserítselek, nem te döntöd el, hogy akarsz-e tanú lenni. Nincs olyan, hogy nem megyek el, mert engem hagyjanak ki ebből. Sajnálom, hogy ezt tőlem kell megtudd, a világ nem mindig olyan, mint amilyennek te szeretnéd.
A Pp. 290. §-a rendelkezik arról, hogy mikor tagadhatod meg a tanúvallomást. E szerint akkor, ha a felek bármelyikének hozzátartozója vagy, vagy ha a tanúvallomás folytán magdat vagy hozzátartozódat bűncselekmény elkövetésével vádolnád, de csak az azzal kapcsolatos kérdésben. Megtagadhatod a tanúvallomást akkor is, ha hivatásodnál fogva titoktartásra vagy köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességed sértenéd meg, kivéve, ha az érdekelt e kötelesség alól felmentett téged. Szintén megtagadhatod a tanuvallomást olyan kérdésben, amely az üzleti titok alá tartozik. Ritkán fordul lő nálad szerintem, de akkor is megtagadhatod, ha a jogvitával érintett ügyben közvetítőként vagy szakértőként jártál el, illetve akkor is, ha médiatartalom-szolgáltatóként az információt adó személy kilétét fednéd fel, de csak az ezzel összefüggő kérdésben.
Szóval ha ezek egyike sem áll fenn, akkor bizony megjelensz az idézés szerinti napon és órában, a megjelölt helyen és elfogulatlan tanúvallomást teszel. Ez nem akarat kérdése. Ez kötelezettség.
Ezt jól jegyezd meg!
Leave a comment